Dunaalmás község

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Komárom-Esztergom megye
Kistérség: Tatai kistérség
Lakosság: 1698 fő
Terület: 14.77 km²
Népsűrűség: 114,96 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 34

Fekvése

Komárom-Esztergom megye É-i peremén, a Gerecse északi nyúlványainál található 1500 lakosú Dunaparti település. Tatabánya 17 km, Komárom 16 km, Tata 7 és fél, Almásfüzitő 4 km távolságra található.

Nevének eredete

A hagyomány szerint a település környékén hajdan nagy almafaerdők voltak, s e almaligetekről nevezték el a települést ALMÁS-nak.

Története

DUNAALMÁS és környéke már ősidők óta lakott hely, ahol bronz-, római-, népvándorláskori leletek kerültek elő. Az itt lévő egykori római telepet Asaum -nak nevezték. Nevének első irásos említése 1093-ból való, ALMAS alakban.

A település valószínű, hogy abból a füzitői birtokból különülhetett el, amelyet Szent István adott a pannonhalmi apátságnak.

1093-ban I. László király birtokai közt szerepel.

1216-ban III. Ince pápa az apátság önálló birtokai között sorolja fel Szt. Lászlóról elnevezett templomával együtt. A szentmártoni apátság ősi birtokai közé tartozott és 1223-ban Endre király megerősíti Szt. László adományát.

1342-ben Károly Róbert király is megfordult Almáson, és innen keltezte egyik oklevelét is.

A tatárjárás alatt elnéptelenedett, de 1367-ben Nagy Lajos király újra benépesítette, és visszavette a benczésektől.

1369-ben Ferenc nevű királyi orvost írják bérlőjének.

1422-1462 között a komáromi vár tartozéka Villa Almas néven.

1500 táján a Porkoláb családot találjuk birtokosaként.

1529-ben a törökök elpusztították.

1540-ben Erdőhegyi Benedeknek és társainak zálogbirtoka.

1570-ben népesült be újból, ekkor neve Rév-Almás .

A zsámbéki basátol a törökök idejében egy malmot kapott adományba a település.

1651-ben és 1673-ban a pannonhalmi főapát tiltakozik az ellen, hogy a települést a király Puchaim Jánosnak adományozza.

1714-ben itt pihent meg XII. Károly svéd király, aki a török fogságból szabadulva hazafelé tartott.

1749-ben Takács János, Ferenc és Judit, Király Kata, Varga János, Mészáros István, Zuzsanna és Éva van megnevezve birtokosaként.

Később Zichyek lettek tulajdonosai 1853-ig, amikor eladták a klosterneuburgi kanonok-rendnek.

1815-ben a környéket és Almást is erős földrengés érte, romba döntve a község egy részét is.

1848-ban Klapka György seregei itt ütköztek meg a császári csapatokkal, s közben a község területén is heves utcai harcok folytak.

A település kőbányájából hordott kövekből építették fel pl. a komáromi várat, de már a rómaiak is bányásztak innen követ, Brigettio építkezéseihez, amit rabszolgák bányásztak ki és szállították el a máig fennmaradt ún. kőhordóúton keresztül. A római kor óta űzemelő kőbányát azonban mára már bezárták.

A település és környéke máig híres szőlő- és bortermeléséről.

Nevezetességei

Római katolikus temploma barokk stílusban épült.

Itt élt 1798-tól haláláig, 1855. február 15-ig Vajda Julianna, Csokonai Vitéz Mihály Lillája. Sírja a község temetőjében található.

Itt született Nagy Géza, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának matematika-fizika tanára 1911. január 26-án.

Következő községek

További községek